Mandisa: Stronger 3.

Jason Gray - Remind Me Who I Am 2.

As for Me and My House - John Waller 1.

Soha Ne Add Fel

Emlékezetünkben Derek Redmond neve talán nem az olimipiai érmesek között van. Ő azok közé sorolandó, akik a kitartás bajnokai. Derek 1992-ben azzal a szándékkal utazott Barcelona-ba, hogy érmet nyerjen 400 m-es síkfutásban. Mindegy milyet. Érem legyen.

Már 19 éves korában meglepte a közönséget eredményeivel, többszörös brit bajonk volt. Ott volt 1988-ban is Szöulban, ahol 90 másodperccel a verseny megkezdése előtt vissza kellett vonulnia, mert Akhillesz-ínja megsérült. Az azt követő évben öt műtéten esett át. Felépülése után kitartóan edzeni kezdett és ismét eljutott az 1992-es Barcelona-i Olimpiai játékokra, ahova apja is elkísérte, mint azelőtt mindig.

Elérkezett a nagy nap, és Derek versenytársaival együtt elfoglalta helyét a rajtvonalnál. Eldördült a pisztoly, a rajt nagyon jól sikerült. 250 m-el a cél előtt azonban újra megsérült és összeesett. A mentősök azonnal ott voltak, de talpra állt és tovább indult. Apja, megkerülve a biztonságiakat, mellé állt és egymás vállán fejezték be a versenyt.

Példa a kitartásra, a szülői támogatásra, meg sokmindenre. A versenybírók végül csak odaírták neve mellé: DNF (did not finish - nem végzett), de a 65,000 állva tapsoló néző szemében igazi győztes volt.

Utóirat: a másik sikeres brit atléta, Linford Christie, akivel gyakran rivalizáltak és tettek sértegető megjegyzéseket egymásra nyilvánosan, odajött a sérült Derek-hez és vele együtt sírva vigasztalta. A legjobb barátok lettek.