True Love
Minél több jóság és szeretet árad belőled, annál több sugárzik vissza rád.
2012. augusztus 15., szerda
2012. augusztus 13., hétfő
2012. augusztus 11., szombat
2012. augusztus 7., kedd
Soha Ne Add Fel
Emlékezetünkben Derek Redmond neve talán nem az olimipiai érmesek között van. Ő azok közé sorolandó, akik a kitartás bajnokai. Derek 1992-ben azzal a szándékkal utazott Barcelona-ba, hogy érmet nyerjen 400 m-es síkfutásban. Mindegy milyet. Érem legyen.
Már 19 éves korában meglepte a közönséget eredményeivel, többszörös brit bajonk volt. Ott volt 1988-ban is Szöulban, ahol 90 másodperccel a verseny megkezdése előtt vissza kellett vonulnia, mert Akhillesz-ínja megsérült. Az azt követő évben öt műtéten esett át. Felépülése után kitartóan edzeni kezdett és ismét eljutott az 1992-es Barcelona-i Olimpiai játékokra, ahova apja is elkísérte, mint azelőtt mindig.
Elérkezett a nagy nap, és Derek versenytársaival együtt elfoglalta helyét a rajtvonalnál. Eldördült a pisztoly, a rajt nagyon jól sikerült. 250 m-el a cél előtt azonban újra megsérült és összeesett. A mentősök azonnal ott voltak, de talpra állt és tovább indult. Apja, megkerülve a biztonságiakat, mellé állt és egymás vállán fejezték be a versenyt.
Példa a kitartásra, a szülői támogatásra, meg sokmindenre. A versenybírók végül csak odaírták neve mellé: DNF (did not finish - nem végzett), de a 65,000 állva tapsoló néző szemében igazi győztes volt.
Utóirat: a másik sikeres brit atléta, Linford Christie, akivel gyakran rivalizáltak és tettek sértegető megjegyzéseket egymásra nyilvánosan, odajött a sérült Derek-hez és vele együtt sírva vigasztalta. A legjobb barátok lettek.
2012. június 1., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)